Kaibutsu~ Ogeretsu Tanaka Fansite
Kaibutsu

Az oldal Ogeretsu Tanaka
sensei műveivel foglalkozik.
A fiatal tehetség a yaoi mű-
faj új képviselője, ezért a kor-
határos alkotások olvasása
minden esetben kizárólag 18
éven felelülieknek ajánlott!

Kódolás & Design:
RISU, YUKI

Hibabejelentéshez
kattintsatok >>IDE<<
ha: nem működő lin-
ket találtatok, nem tud-
tok regisztrálni, hibás
egy fejezet stb...

 
Aktív projektjeink
 
CHAT
 
érdeklődők
Indulás: 2016-08-19
 

Főoldal

  Sziasztok! Most nem frisst hoztam (azt majd két nap múlva), hanem beszélgetni szeretnék veletek. Gondolom, sokan tudjátok, hogy pár nappal ezelőtt önkezűleg vetett véget életének Jonghyun a koreai Shinee együttes énekese. Noha, én nem ismerem a zenekart, és nem követem nyomon munkásságukat, mégis megrázott a hír, mert (sajnos) elolvastam Jonghyun búcsúlevelét, ami nagyon megrázott.
  A levél teljesen megdöbbentett. Rég olvastam ennyire szívfájdító sorokat. Minden szavából sütött a csalódottság, a fájdalom, a harag, és az, hogy semmi örömét nem lelte az életben, hiába volt elismert és sikeres énekes. Ennek tükrében arra gondoltam, hogy annak ellenére, hogy közismert (és eléggé gyakori) betegség a depresszió mégse foglalkozunk vele eleget… Mégse tudjuk sokszor, hogy a környezetünkben -akár a szoros családi – baráti körünkben is- hányan szenvednek ebben a betegségben. A magyar yaoi közösség viszonylag kicsi a többi országéhoz képest. Zárt, és a legtöbb esetben tagjai nem „hirdethetik” nyilvánosan, hogy ezt a műfajt kedvelik, vagy esetleg „aktívabban” részt is vesznek a közösség életében. Nem tudhatjuk, hogy a yaoi kedvelők között, hányan magányosak, hányan szenvednek depresszióban, és hányan nem tudnak senkivel se beszélgetni, akár erről a hobbiról, akár életük egyéb problémáiról. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy nekünk, akiknek lehetőségük van arra, hogy szóljanak hozzátok, mert van egy oldalunk, ahol megoszthatjuk veletek gondolatainkat, felelősséggel is tartozunk értetek.
  Ezért ebben a posztban csak azt szeretném elmondani, hogyha a Kaibutsu (Usagi-team) olvasói között is van, aki szívesen beszélgetne akár a yaoiról, akár a magánéletéről velem/velünk nyugodtan írjon nekünk levelet. Ez azért különbözik a többi társas kapcsolattól, mert lényegében anonim módon kommunikálunk egymással, hiszen nickneveket használunk, ergo ha akarnánk (nem akarjuk) se tudnánk az illető személyes gondolatait, problémáit megosztani azokkal, akik nem jogosultak erre. Szívből remélem, hogy olvasóinknak, akik nélkül nem is lenne értelme ezzel foglalkoznunk, nincsenek ilyen jellegű problémái, de sosem tudhatjuk. Jonghyun betegségével mindenki tisztában volt, próbáltak is segíteni neki, mégse jártak sikerrel. Mi van akkor, ha a betegségben szenvedő egyáltalán nem kap segítséget? Ha nincs senki akihez fordulhatna? Emiatt szeretném, hogy akinek szüksége lenne egy-két jó szóra, esetleg komolyabb problémákkal küzd, vagy akár csak szívesen beszélgetne a yaoiról egy szintén „yaoistával”, írjon nekem/nekünk egy e-mailt. Több helyen is feltüntettem elérhetőségeinket, és tudom, hogy többen „féltek” tőlem (tapasztalat…), mert van egy khm… érdekes stílusom, de ez nem azt jelenti, hogy érzéketlen, és az olvasók igényeit/lelkét semmibe vevő ember lennék.
  Hamarosan itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Bízom benne, hogy senki sem tölti majd szomorúan/magányosan, és mindenki mosollyal az arcán várja majd a Jézuskát, aki legalább egy baráti ölelést tartogat számára. Két nap múlva találkozunk (igen, lesz kari friss). :)

2017.12.22. 13:14, Iori Yuki Vissza a bloghoz
11 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 | 2 | 3 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2017.12.30. 12:19
Iori Yuki
A levél angolul (keresek majd magyar fordítàst is, én angolul olvastam): "I am damaged from the inside. The depression that has been slowly eating away at me has completely swallowed me, and I couldn't win over it. I hated myself. I tried to hold on to breaking memories and yelled at myself to get a grip, but there was no answer. If I can't clear my breath, it's better to stop. I asked myself who can take care of myself. It's only me. I was alone. It's easy to say I'll end things. It's hard to end things. I lived all this time because of that difficulty. They said I wanted to run away. That's true. I wanted to run away. From me. From you. I asked who it was. It was me. And it was me. And it was me again. I asked why I kept losing my memories. They said it was because of my personality. I see. It was my fault in the end. I wanted someone to notice, but no one noticed. No one met me, so of course they don't know I exist. I asked why people live. Just. Just. People just live. If I ask why people die, I guess they'd say they were tired. I suffered and I worried. I never learned how to turn my pain into happiness. Pain is just pain. They told me not to be like that. Why? I can't even end things the way I want? They told me to figure out why I was hurting. I know very well why. I'm hurting because of me. It's all my fault and because I'm bad. Doctor, is this what you wanted to hear? No, I didn't do anything wrong. When the doctor blamed my personality with a quiet voice, I thought it was so easy to be a doctor. It's amazing how much I'm hurting. People who are hurting more live well. People weaker than me live well. I guess not. Out of everyone alive, there's no one hurting more than I am and there's no one weaker than I am. But they said I should live. I asked why so many times, but it's not for me. It's for you. I wanted to be for me. Don't say things that don't make sense. Figure out why I'm hurting? I told you why. Why I was hurting. Is it not okay to be hurting this much because of that? Do I need a more dramatic detail? I need more of a story? I told you why. Were you not listening? Things I can win over don't end in scars. It wasn't my place to clash with the world. It wasn't my life to be known to the world. They said that was why I was hurting more. Because I had clashed with the world, because I was known to the world. Why did I choose this? That's funny. It's a miracle I lasted this far. What more can I say? Just tell me I worked hard. That it was good of me to come this far. That I worked hard. Even if you can't smile as you let me go, please don't blame me. I worked hard. I really did work hard. Good bye."
Idézet
2017.12.29. 20:29
Sessy

Ezt a búcsúlevelet én is szívesen elolvasnám. :S

Idézet
2017.12.26. 16:29
Iori Yuki

Akkor örülök. <3

Idézet
2017.12.25. 17:38
goldie

Köszönöm. Már túl vagyok rajta. :)

Idézet
2017.12.25. 12:32
Iori Yuki

Nektek is boldog karácsonyt! :)

Jajj, Goldie. :( Sajálom... Gondolom, semmit nem érek el azzal, ha közhelyekkel próbállak jobb kedvre deríteni, de remélem, hogy a következő karácsonyod, és az év többi napja jobban fog telni! Kitartás neked! Hála Istennek, sok-sok olvasnivalót hoztak a csapatok nektek/nekünk, ergo van miből válogatni. Fel a fejjel! 

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 | 2 | 3 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Elérhetőségünk

 
várható fejezetek

>> Escape Journey
- 5. fejezet fordítás alatt

>> Hadakeru Kaibutsu
 - 8. fejezet angol scanre vár

>> Neon Sign Amber
 - 4. fejezet szerkesztés alatt

>> Sayonara Futaribocchi 
- 2. fejezet fordítás alatt

 
társoldalak

Saját banner

http://kaibutsu.gportal.hu/portal/kaibutsu/upload/773287_1506804969_09541.gif


 

 

Az oldalon található valamennyi tartalom - ebbe a kategóriába tartoznak a manga fordítások, az ismertetők, a design, a felkerült írások stb. - a Kaibutsu tulajdona. A honlap tartalmát szerkesztőinek (Yuki, Risu) írásban történő hozzájárulása nélkül másolni, terjeszteni, forrás nélkül nélkül feltüntetni szigorúan tilos, és következményeket von maga után!